Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

Panaszkodástól pörköltfőzésig

Beküldte sinkogyorgy - 2012, szeptember 28 - 13:03
sinkogyorgy képe

Tiborc, parasztember busong, sóhaja egekig ér. Epekedve várja urát, hogy elrebeghesse neki, mily szörnyűségek történtek e honban. Tőle reméli, hogy rendet teremtsen, elűzze a gaz merániaiakat, megszüntesse a nép kilátástalanságát. A jobbágy védelmet kér - cserébe a hűséges szolgálatáért.

A jobbágyok régóta szabadok, de a lelkek nem: mi, kelet-európaiak valamiért görcsösen plebejusok akarunk maradni. Ha két magyar ember találkozik, egymásra licitálva ecsetelik, hogy kinek rosszabb a helyzete. Mintha versenyezni akarnának a siránkozásban… A helyzet reménytelen –"nyomják Krahácsot" – aztán ha felmerül, hogy tenni kellene valamit, hátha ettől változik valami…!  Akkor gyorsan szétszéledünk, mondván, arra nincs időnk, …meg különben is, meg kell gondolni, Pató Pali megmondta …

A Kerepesi Kerekasztal Társaság szervezésekor felmerült, hogy jó lenne egy "értelmiségi klub"-ot csinálni. Hát igen, csak hát az értelmiségiek, azaz a szellem emberei már nem jobbágy-mentalitásúak, inkább polgárok lennének, ha a körülmények engednék. A polgár pedig önálló, cselekvőképes lény, akinek nincs szüksége úrra és parancsolóra, ilyet maga fölé nem képzel. Megvédi magát, ha kell.

Próbálom Kerepesen fellelni a Polgárt, aki nem szereti, ha uralkodnak rajta. Igaziból kevés van. Persze elméletileg mindenki ilyen, amíg nem kell csinálni semmit, csak panaszkodni. Sóhajjal tele a település, kiscsirkék vagyunk, és felettünk ólálkodik a sas, a nagy ragadozó. Ó, jaj! Mi lesz, ha leszáll, és szétcsap közöttünk! Valaki védjen meg! - mintha ilyen segélykiáltásokat hallanék.

A civil kurázsi meglétét csak akkor érzem Kerepesen, ha valakit vagy valamit nagyon kezdenek irigyelni vagy utálni, és a kezek ökölbe szorulnak. Igen, a harag a legfőbb motiváció.

Forró Marika néni mesélte, hogy a kerepesi kocsmában gyakori volt az összetűzés. Sokszor elég volt annyi, hogy a férfiemberek táncolás közben egymáshoz érjenek, rögtön kötekedni-csujogatni kezdtek, ami lökdösődésben, verekedésben nyilvánult meg. Nem ritkán a kés is előkerült. De a harag nem tartott sokáig, másnapra többnyire kialudták magunkból.

Mintha mára is maradt volna a "nagy löttyös indulatból", amit ha kialszunk, és rotyog a fazékban a pörkölt, megenyhülünk. Csak hát nem vesszük észre, hogy a pörkölttel együtt a kurázsi is eltűnik.

Premium Drupal Themes by Adaptivethemes