Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

Gyalázkodás vagy kritika?

Beküldte sinkogyorgy - 2014, augusztus 11 - 09:34
sinkogyorgy képe

A Kerepesi Véleményben sűrűn olvasni, hogy valakik "gyalázkodnak" - tipikusan a polgármesterrel szemben. Nekem ez a megfogalmazás teátrális túlzásnak tűnik, és utánanéztem a jelentésének. Valahol azt olvastam, hogy gyalázkodik, aki "valakinek hibáit, tökéletlenségeit, vétkeit elmondja, s az által kisebbíteni, lealacsonyítani, becsületét, tiszteletét elvenni törekszik, valakit lebecsmérel, megszégyenít...".
     Nos, hát akkor induljunk el a kályhától - nem először és nem utoljára... A mai politikai rendszer arra a demokratikus alapelvre épül, miszerint aki hatalomra kerül, az a választók akaratát köteles végrehajtani, mégpedig törvényes keretek között. A hatalom képviselője nem több, nem magasabb rendű egyetlen polgárnál sem, pusztán olyan helyzetben van, ami feljogosítja a testületi döntések végrehajtására. Legalábbis ez az európai demokrácia lényege, melyet Magyarország 1990-ben átvett.
     Továbbá: akik nem kerültek hatalomra (vagy azért, mert a választási eredményeik alapján nem kerültek be a döntéshozók közé, vagy azért, mert nem is akartak bekerülni), azoknak megvan az a lehetőségük, hogy a helyi hatalom tevékenységét - a nyilvánosság előtt - figyelemmel kísérjék, illetve kritikát gyakoroljanak, ha nem tetszik valami.
     No, már most: aki a hatalmat gyakorlók "hibáit, tökéletlenségeit, vétkeit elmondja", az - ebben a politikai rendszerben - nem csinál mást, minthogy él a véleményalkotás jogával. A hatalomgyakorlók pedig közszereplők, akiknek el kell tűrniük, hogy a tevékenységüket a szavazópolgár vagy a média elemezze, netán kritizálja. A hatalom gyakorlásának ez az ára. Nem adják ingyen a a közpénzek elköltésének lehetőségét, valamint a döntéshozói vagy a hatósági jogkört. "Civil kontroll", így nevezik szakszerűen, egyszerűbben beleszólási lehetőségnek mondanám.
     Tehát nekünk, állampolgároknak szívünk joga véleményt mondani, sőt nemtetszésünket kifejezni, ha azt a közösségre nézve károsnak tartjuk. Például sérelmezhetjük, ha a vezetők nem tartják be a törvényi előírásokat, ha nyilvánvalóan nem teszik a dolgukat (például testületi ülésen nem vitatják meg a felvetéseket), vagy hozzá nem értést tanúsítanak (például nem képesek szerződésszöveget értelmezni), vagy felelőtlenül elmennek a problémák mellett (például a hiteltörlesztés átütemezése előtt nem számolják ki, hogy mennyibe kerül mindez).
     Nekünk, állampolgároknak jogunk van sérelmezni azt, ha valaki felkészületlen a döntéshozatal során, mert elképzelhető, hogy kárt okoz a közösségnek. Szóvá tehetjük: hogy is van az, hogy megválasztják, és annyi fáradságot nem vesz, hogy tovább képezze magát, hogy felkészülten dönthessen. Ha nem tanul, nem fejlődik, nem ott a helye! A mi pénzünkön ücsörög ott, a mi pénzünkön nem csinál semmit. Mit tiszteljünk benne, ha nem ad le teljesítményt?
     Mi, választók is mondhatnánk, gyaláznak bennünket. Például azzal, amikor cinikusan a képünkbe mondja a hatalmaskodó, hogy Őt a többség megválasztotta, és mindenki, akinek ez nem tetszik, az hallgasson! Vagy azt tartja a bírálókról, hogy azok "nem ismerik el, hogy Ő győzött a választáson". Egy fenét! Szó nincs itt arról, hogy a matematikai értelemben vett győzelmet ne ismernék el, inkább arról, hogy a győzelem nem ad felhatalmazást a totális uralkodásra. Nem királyválasztás volt Kerepesen, hanem polgármester- és képviselő választás. Arrébb vagyunk már néhány száz évvel, kegyelmes-tekintetes-méltóságosnak jelentem alássan…
     Persze magyarázni lehet, hogy a nyugat-európai demokratikus módi Kerepesen még nem megy, mert ez egy falu, és itt még a hagyományos (feudális) társadalmi struktúra él az agyakban. Az elöljárókat "tisztelni illett", ami azt jelentette, hogy nem szabadott őket kritizálni, bármit is csináltak, persze csak nyilvánosan nem, különben állandóan pletykáltak róluk, kibeszélték őket az emberek egymás között; plebejus módon súgtak-búgtak, mást se csináltak.
     Ma, a polgári demokratikus keretek között, közjogilag tisztázott körülmények mellett, azaz a személyiséget védő jogszabályok betartásával, valamint a mindenkinek káros pletykálás mellőzése céljából a nyilvánosság előtt lehet véleményezni a vezetők "szakmai-politikai" tevékenységét, vagy tisztázni a vélemény eltéréseket. A személyiséggel kapcsolatos jogokra tekintettel kell lenni, azaz nem vájkálhatunk abban, hogy milyenek a testi tulajdonságai, milyen a magánélete stb. (Persze sokan mondják, hogy a magánéleti erkölcsi jellemvonásokat is figyelembe kellene venni, de a mai politikai rendszer védi a magánélet szentségét.)
     Külön fejezetet érdemelne a korrupció. Egyes kutatók szerint Magyarországon a polgármestereknek és az önkormányzati képviselőknek mindössze 15 %-a képes tisztának maradni, azaz 85 % tisztességtelen - valamilyen mértékben. Azt nem tudni, hogy ebből a 85 %-ból mekkora hányad az, amelyik kifejezetten utazik a pénzre, és mekkora, mely csak passzív élvezője a döntéshozói helyzetének. Az is kérdés, hogy mekkora az így szerzett pénzösszeg. Nyílvánvaló, minél kisebb és minél szegényebb egy önkormányzat, annál kevesebb a lehetőség a lopásra. Azt, hogy mi a helyzet valójában Kerepesen, nem tudjuk. Csalódott helyi vállalkozók beszélnek százalékokról, amit illik visszacsurgatni, de kérdés, ha nem kapnak munkát, honnan tudják... Egyébként utólag úgyis kiderül, mert előbb-utóbb oldódik a nyelv, és akkor megindul majd Kerepesen is a "szobordöntögetés", melyben nekünk, magyaroknak komoly hagyományaink vannak.
     "Gyalázkodni" ebben a témában csak bizonyítékok alapján érdemes, azt meg nehéz szerezni.
     Visszatérve a "gyalázkodásra", az a véleményem, hogy aki a szakmai-politikai kritikát gyalázkodásnak nevezi, "le van maradva egy brosurával", és még mindig egy tekintélyelvű társadalomban él. Egy magánembernek szíve-joga, hogy mit gondol a világról, de aki közpénzből újságot ír, annak kötelessége a fennálló - plurális - társadalmi rend alapszabályait elfogadva tájékoztatni a közvéleményt. 

Premium Drupal Themes by Adaptivethemes